A nők szépség iránti vágya örök. Már az őskorban festették magukat, de igazából az ókorban a szépségük kiemelése volt a cél. A reneszánsz korában, a középkorban is központi kérdés volt megjelenés, a szépség kihangsúlyozása…. mai szemmel rémséges praktikákat használtak.
Furcsa bőrápolási szokások, halálos sminkek
Az ókori görögök és rómaiak a krokodiltrágya és az iszap keverékének puhító hatását felismerve, ebben a keverékben fürödtek, hogy selymes maradjon a bőrük. Ma már szerencsére csak az iszapfürdő maradt fenn ebből a bizarr szokásból.
A középkorban a fehér bőr státusz-szimbólum volt, ezért előszerettel kentek magukra a fehírítő arcpúdereket. Erre az egyik legmérgezőbb alapanyagot használták, az ólmot, ecettel keverve. Hosszútávon kihullott a hajuk, és tönkretette a belső szerveiket.
Kitűnő példa erre I. Erzsébet királynő, aki az állandóan viselt ólmos festék miatt teljesen tönkretette magát, élete végén igazi roncs volt.
A nemkívánt szőrzet eltávolítására az egyiptomi hölgyek, de még a reneszánsz korában szőrtelenítő pasztákat kutyultak a roppant mérgező arzénből és mészből.
Halálos sminkek
Az ókori egyiptomiak is használtak ólmot, fekete szénnel szemfestére keverték.
A vörös ajkak csáberejét, már az ókori egyiptomi hölgyek felfedezték. Kikisérleteztek maguknak tengeri moszatból, jódból és egy igen mérgező anyagból, a brómból haszált rúzst. Észlelve a mérgek mellékhatásait, később méhméreg és hangyák segítségével pirosították ajkaikat.
Ólom, arzén, bróm, kénsav! …. még a hallatán is elborzadunk, pedig ősanyáink ezeket is magukra kenték.
A gyilkos kozmetika
Az 1920-as évek csodaszere a rádium volt. A szépségipar is előszeretettel használta a vérkeringés növelésére, a zsír csökkentésére, a pórusok összehúzására, szinte bármire bátran ajánlották.
A Marie Curie által felfedezett radioaktív összetevőket úgy vélték, hogy „varázslatos gyógyító tulajdonságokkal” rendelkeznek, mert a sötétben ragyogott. Marie férje, Alfred egy rádium alapú kozmetikai vonalat állított elő, amely a bőr újjáélesztését és feltételezte
Hajmeresztő hajápolás
A szőke haj különleges státuszt jelentett, ezért rémisztő prraktikákat találtak ki hajszínük világosítására.
Az ókori rómaiak a galambürülék maró hatását felismerve nem riadtak vissza ennek használatától, sőt igen népszerű ‘hatóanyag’ volt. Még riasztóbb, a középkorban lóvizelettel világosították a hajukat a hölgyek.
Ezután, ha lehet, még durvább idő köszöntött a szőke haj után vágyókra, reneszánsz időszaka alatt vitriololajat használtak e célból. A bőrrel való érintkezéstől óvták a használókat, nem is csoda, mert valójában a vitriololaj maga a kénsav.
1900-as években a hajzselét és a spray-eket dísznózsírral helyettesítették, ezt kentek a parókájukra az úri népek.
A fekete hajat pedig piócák és ecet keverékének segítségével tudták elérni, amit két hónapnyi rohasztás után használhattak.
A szépülés védő-atyja
Hosszú évszázadokon át egyáltalán nem volt fontos szempont az, hogy a szépségápoláshoz használt termékek egészségesek is legyenek. Csak az 1800-as évektől szivárgott be a köztudatba a francia Pierre le Conte orvos elve, amely azt hangoztatta, hogy a szépítőszerek ne csupán ártalmatlanok legyenek a bőrre és a szervezetre nézve, hanem kifejezetten táplálják és védjék azt.
Mi a helyzet a magyarokkal?
A magyarokat kifejezetten tiszta népként tartották számon korábban. A honfoglalás korából ismert, hogy a nyugat-európai hadi útjaikra is fürdősátrakat vittek magukkal és alsóneműt is hordtak, ami addig teljesen ismeretlen volt az európaiak előtt.
A fürdősátrak használata ráadásul nem csak ötletszerűen, hanem szigorú szabályok szerint történt: a napnak csak egy bizonyos szakában lehetett megmártózni, aminek ennek eljöttét a fürdőserpenyők kongatása vagy kürtszó jelezte.
A fürdőkultúra tovább fejlődött az államalapítás után, amikor Szent István királyunk gyógynövénykertet és fürdőket létesített ápolószemélyzettel, ahol a testápolás elemi műveleteit (masszás) is gyakorolták.
Mátyás király korában a fürdés már nem volt nagy divat, viszont az Itáliából jött vendégek új trendet hoztak magukkal: rajtuk keresztül sokféle illatos kozmetikum és szépségápoló szer jutott el a magyar udvarba, amelyekért az urak és úrhölgyek kisebb vagyonokat is hajlandók voltak kifizetni.
A hölgyek szépségvágya örök. Csak néhány érdekességet emeltem ki, ha te is olvastál, hallottál még bármilyen rémisztő szépség-praktikáról, írd meg nekem és beillesztem az írásomba.
Várom leveledet herendi.andrea@beautycarnival.hu címemre !
Herendiné Asztalos Andrea
szalonvezető